Amit Nem Tudunk Az élesztőről

Tartalomjegyzék:

Videó: Amit Nem Tudunk Az élesztőről

Videó: Amit Nem Tudunk Az élesztőről
Videó: Egyszerű és gyors, élesztő nélküli túrós pogácsa - Gábor a Házi Pék 2024, Szeptember
Amit Nem Tudunk Az élesztőről
Amit Nem Tudunk Az élesztőről
Anonim

Minőség kelt tészta vagy az erjesztett italok elkészítésének szükségessége tudomány. Ismerkedjünk meg annak részleteivel, ami befolyásolja a minőséget élesztő és az erjedés.

Az élesztő fermentációs képességét meghatározó fontos tényezők a sejtek bioszintetikus aktivitása és a fermentáció során folyamatosan változó környezeti körülményekhez való alkalmazkodás képessége.

A sejtek bioszintetikus aktivitása az élesztő táplálkozásától, életkoruktól és a környezet fizikai-kémiai körülményeitől függ.

Élettanilag aktív élesztő csak táplálékhiány hiányában nyerhető. A tápanyaghiány növekszik a kis sós maláta, az oldhatatlan szemek, a maltózszirup és a cukor használatával. Ez csökkenti az élesztő intenzitását és szaporodásuk az erjedés sebességével csökken, növeli az időtartamot, csökkenti a sörlé végső erjedési fokát. Ez az ízprofil megváltozásához, a magélesztő eltávolításának és fiziológiai aktivitásának csökkenéséhez vezet.

Élesztő növekedési tényezők

Élesztő erjesztése

Élesztő, május
Élesztő, május

Élesztő különböznek a növekedési tényezők tekintetében, azaz. azokra az anyagokra, amelyek a sejtek részét képezik, ugyanakkor nem tudják szintetizálni őket.

Az összes élesztő törzs növekedési tényezői a biotin (B7-vitamin), a pantoténsav (B3-vitamin) és a mezoinozit (B8-vitamin). Néhány erjesztett élesztő törzsnek szintén szüksége van piridoxinra (B6-vitamin). Ezen vitaminok mellett figyelmet kell fordítania a tiaminra (B1-vitamin), amely a fermentáció aktivátora. A tiamin serkenti az alkoholos erjedést, részt vesz a biomassza szintézisében.

Élesztő fermentációs termékek. Gyakorlati útmutató

A pantoténsav részt vesz a telítetlen zsírsavak, szteroidok szintézisében. A biotin szabályozza az élesztő szénhidrát-, nitrogén- és zsíranyagcseréjét. Az inozitol részt vesz a membrán lipidszintézisében, a sejtek növekedésében és proliferációjában.

Az élesztő növekedéséhez és szaporodásához szükséges fő ásványi anyagok közé tartozik a nitrogén, a foszfor, a kálium, a kén és a magnézium, amelyek a hamu nagy részét alkotják. A sejtek leggyakrabban nitrogéntartalmú anyagokat tartalmaznak, főleg fehérjéket, szabad aminosavakat, nukleinsavakat. A sörlé aminosavakat leggyakrabban élesztőből történő szintézisükre használják. Szervetlen nitrogént (NH4 +) is asszimilálhatnak, amely a sejtekből aminosavakká alakul. A normális anyagcseréhez 1 w-nak legalább 140 mg amin-nitrogént kell tartalmaznia.

Nem szabad elfelejteni, hogy élesztő ne használjon nitrátokat, nitriteket és fehérjék aminosavakat.

Lásd szőlőélesztő

A foszfor, a kálium és a magnézium metabolizmusa szorosan összefügg a nitrogén anyagcseréjével. A foszfor a nukleinsavak, az ATP, a foszfolipidek, a sejtfal polimerek része, polifoszfátként felhalmozódhat a sejtben.

Az élesztőben a kálium jelentős mennyiségben található, a CB 4,3% -áig. Ez csak a nitrogén (a CO legfeljebb 10% -a) és a foszfor (a CO 5,5% -a) tartalmához hasonlítható, ami megmutatja fontos szerepét az élesztő anyagcseréjében.

A kálium nemcsak koenzimként működik, hanem néhány sejtszerkezetbe is bekerül. Részt vesz az ionok sejtfalon és a mitokondriális membránon keresztül történő transzportjának szabályozásában is. A kálium körülbelül 40 különféle enzimet aktivál, serkenti a maltóz és a maltotrióz fermentációját.

Szorosan összefügg az élesztő növekedésével és az erjedés sebességével.

Dr. Yotker élesztője

Maya és élesztő
Maya és élesztő

A magnézium nagy jelentőséggel bír a élesztőa sejtek növekedésével és szaporodásával jár. Az aminosavak, például a cisztein és a metionin szintézisében részt vevő kénre szükség van az élesztő normális szaporodásához. Kis mennyiségű kén szükséges a szulfo és néhány koenzim, például biotin, A koenzim, liponsav és tiamin-peridoksin előállításához.

Az élesztő növekedéséhez elengedhetetlen nyomelemek a következők: Ca, Mn, Fe, Co, Cu, Zn (1.3. Táblázat). A növekedéshez ritkán szükséges elemek: B, Na, Al, Si, Cl, V, Cr, Ni, As, Se, Mo, Sn, I.

A mikrotápanyagok iránti igény többször is megnőhet, ha a növény stressz alatt van, például azáltal, hogy a hőmérsékletet az optimális hőmérséklet fölé emeli.

A tápközeg levegőztetésével tiszta élesztőtenyészetet kapunk, és az erjedés kezdetén. Légi oxigénre van szükség az élesztő számára az energia-anyagcseréhez és a telítetlen zsírsavak és az ergoszterin szintéziséhez.

Az erjedés minősége

Az élesztő fiziológiai állapota meghatározza az élesztő pelyhesítési képességét; a sörlé erjedésének sebessége és mértéke (fermentációs aktivitás); fermentációs melléktermékek szintézise.

Élesztő és penész mikroszkóp alatt

Sör és élesztő
Sör és élesztő

A flokkuláció az élesztősejtek reverzibilis aggregációja. Az élesztő ezen tulajdonsága olyan indikátorokkal jár, mint a sörlé erjedésének mértéke, a sör organoleptikus tulajdonságai, valamint biológiai és kolloid rezisztenciája.

Az élesztő fermentációs aktivitása meghatározza a fő erjedés hosszát, a termék fizikai-kémiai tulajdonságait, biológiai és kolloid stabilitását és érzékszervi profilját, valamint tárolási stabilitását.

Mivel a tápközegben a glükóz koncentrációja növekszik, a sörlé csökken. De ez a jelenség nem mindig fordul elő, mivel vannak olyan élesztőtörzsek, amelyekben nem fordul elő glükóz represszió.

Az élesztő fermentációjának aktivitása összefügg a szaporodásuk sebességével, ami fontos a sörlé gyors fermentációja szempontjából. A sejtnövekedés és a gyors szaporodás a sör összetett egyensúlyától (az α-amino-nitrogén tartalmától, növekedési faktoroktól és néhány nyomelemtől), az oldott oxigén jelenlététől (több mint 8 mg / dm3) függ.

A régóta használt élesztők, valamint a nem jól konzervált élesztők alacsony erjedési aktivitással rendelkeznek.

Az alkohol hatása

Élesztő és élesztő
Élesztő és élesztő

Az alkohol erjedés közben képződik, és annak élesztőre gyakorolt hatását etanollal történő stresszként definiálják. A kapott alkohol gátolja az élesztő szaporodásának sebességét és az erjedési folyamatot.

Az etanol mérgező tulajdonságai a sejtmembrán fokozott permeabilitásának és porozitásának következményei, ami problémákhoz vezet a tápanyagok szállításában. Ezenkívül a vízből hiányzik a rendelkezésre álló citoplazma.

Ha a táptalajban az etanoltartalom meghaladja az 1,2% -ot, az élesztő fajlagos növekedési sebessége csökken. A 2% vagy annál nagyobb alkoholkoncentráció a biomassza-hozam csökkenéséhez vezet. Az élesztő teljes növekedését gátolja, ha 8-9,5% etanol van.

Az etanol befolyásolja az élesztősejtek keletkezésének időtartamát is. Az etanol-koncentráció 0-ról 1% -ra történő növelése a generációs időt körülbelül 2,3-ról 3,5 órára növeli, 3,8% -os etanol-koncentráció esetén pedig már 6,9 órát.

Maya és a hőmérséklet

A hőmérséklet jelentős hatással van a sejtek energiájára és szerkezeti anyagcseréjére, ezért befolyásolja az élesztő fajlagos növekedési sebességét és a keletkezés idejét.

A sejtek hőmérsékleti stresszt (sokkot) tapasztalhatnak. Ez a hatás akkor nyilvánul meg, ha élesztő kellően magas (de legfeljebb 37 ° C-os) hőmérsékletnek vannak kitéve rövid ideig.

Megállapították, hogy a sejtek, amelyek túlélték a magas hőmérséklet hatásait, nemcsak hőstabilitást szereznek, hanem ellenállnak az alkoholnak és az ozmózisnak is.

A mechanikus terhelés az élesztő keverése közben fellépő nagy nyírófeszültségek hatására következik be, amikor szivattyúkkal szállítják egyik tartályból a másikba. Az ilyen mechanikai műveletek "elszakíthatják" az élesztősejt membránjának felületi rétegét, ami csökkenti a sejtek flokkulációs tulajdonságait. Ez viszont zavarokhoz vezet a fermentációs folyamatban.

Az élesztő vitalitása aktivitásként vagy fiziológiai stressz utáni helyreállítási képességként értendő.

Az élesztő fiziológiai állapotát csökkentő tényezők

A magélesztő élettani állapotának romlásának fő okai a következők lehetnek:

- az élesztő késői felszabadulása a CCT alján történő lerakódás után;

- az élesztő eltarthatóságának növelése;

- az élesztő elégtelen keverése;

- a hőmérséklet megsértése az élesztő tárolása során;

- Az élesztő nem megfelelő kezelése tárolás közben;

- tárolóközeg kiválasztása, pl. vízben;

- keverés (az oxigént nem tartalmazza);

- alacsony nyomású szén-dioxid tárolása.

Ajánlott: