A Cukrászda Története Hazánkban

Videó: A Cukrászda Története Hazánkban

Videó: A Cukrászda Története Hazánkban
Videó: Egy éj Velencében (1933) 2024, November
A Cukrászda Története Hazánkban
A Cukrászda Története Hazánkban
Anonim

A cukrászda története hazánkban az oszmán jelenlét idején kezdődött. Aztán a nők otthonukban főztek mindenféle zseléket és lekvárokat. Mindenféle gyümölcsből, zöld dióból, görögdinnye héjából és rózsa leveléből készültek.

Az akkori idők egyik legnagyobb finomsága a fehér lekvár volt. Nyáron tálalták egy pohár jéghideg vízbe mártott kanállal.

A fehér lekvár valójában nagyon sűrű cukorszirup volt, amelyet ma fondant néven ismernek. Rendkívül pontosan temperált cukorból készül. Ma ipari termék, és bármelyik üzletben megtalálható. Sajnos a fondant legnagyobb mesterei már nem élnek.

A múltban az egyik legnépszerűbb desszert egy tökkel vagy almával töltött édes pite volt, valamint mézzel bekent vagy oshavval készített édes sütemények.

Szezám kenyér
Szezám kenyér

A Felszabadulás előtt a desszerteket finomságoknak nevezték. Különleges alkalmakra a házigazdák ashurát vagy kolivót készítettek. A desszertek elkészítésének módjait azokban az években a keleti konyha befolyásolta, amit nevük bizonyít a mai napig.

A török uralom idején az otthoni fogyasztásra szánt édességeken kívül édes kísértésekkel is kereskedtek. A feljegyzésekben találunk történeteket arról, hogy az első reggel hogyan jelentek meg a salep eladói az utcákon. Sűrűen édesített ital volt, amely az azonos nevű növény gyökeréből készült.

Az eladók után jöttek a simidiaiak, nagy kosaraikkal, tele szezámmaggal meghintett fehér fehér kenyérrel. Velük együtt jöttek a tejüzemek, tálak joghurttal.

Fehér halva
Fehér halva

Délben kiment a halvadzsi is. Csodálatos látvány volt - a fejükön hatalmas tálcákat vittek háromféle halva - tahini, fehér dióval és színes liszttel - bélelve. Velük együtt a bozadzhii kínálta áruját.

Délután a legkedveltebb cukrászok jelentek meg a bazárban. A járókelők előtt kerek bádogtálcák voltak, hat részre osztva. Bennük elrendezték a különböző színű, de gyakran azonos ízű kocsonyákat. A zselék rendkívül kemények voltak, és egy speciális háromszög alakú kanállal fogyasztották őket.

Hétvégén, vasárnap, valamint ünnepnapokon az utcán mindenütt kereskedőket láttak, akik mindenféle kísértéssel - török gyönyör, füge, peximet, szárított datolya, valamint különféle cukorfajok - peiner, bíbor, ég. A legnépszerűbb áruk között volt a kandírozott és más színű csicseriborsó. Esküvőkre is megvették.

A 19. század végén a kereskedők köre már tartalmazott közönséges gofrit vagy krémet, vörös és sárga limonádét, cukorkát, fagylaltot, almabort és még sok minden mást. A választék hatalmas volt, és az íze garantált.

Ajánlott: