2024 Szerző: Jasmine Walkman | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 08:32
Tüske / Prunus Spinosa / a Rosaceae család erősen elágazó, tövises cserje, 1-3 m magas, sötétszürke kéreggel. A tövis levelei ellipszis alakúak, 2-4 cm hosszúak, fűrészesek.
A virágok fehérek, általában magányosak, 1,5-2 cm átmérőjűek, 5-6 mm hosszú szárúak. A csésze és a corolla szirom alakú, a porzószám sok. Termése kő, gömbtől elliptikusig, sötétkék, kékes viaszos bevonattal és összehúzóan savanykás ízzel.
A tövis márciusban és áprilisban virágzik, mielőtt levelez. Bokrokban, szótagokban és utak mentén növekszik a tölgyesek területén az egész ország síkságain és hegyei között, egészen 1200 m tengerszint feletti magasságig. A cserjét dísznövényként is termesztik. Hazánkon kívül a növény Európa más részein, Nyugat-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában terem.
Valójában a bogáncs jelentős növényi táplálékként szolgál számos különböző pillangófaj, különösen a fekete és a barna szőrös pillangók hernyóinak. A bokor jó táplálékforrás a méhek számára is. Amint a bogáncs szabadon növekszik, kiváló fészkelőhelyeket teremt a különféle madarak, különösen a csalogány számára.
A bogáncs összetétele
A bogáncs virágai flavonoidokat (főleg kaempferolt és kvercetint), néhány cianogén glikozidot, cukrot és még többet tartalmaznak.
A gyümölcsök tartalmaznak cukrokat (glükóz és szacharóz), pektint és tanninokat, antocianin festékeket, C-vitamint, szerves savakat és még sok mást.
Növekvő bogáncs
A tövis magjai szaporítják. A magok gyorsan csíráznak, és jobb, ha érett állapotban hideg talajba vetik őket. A magoknak két-három hónapos hideg rétegződésre van szükségük (hideg körülmények között). Ne felejtse el megvédeni a magokat a patkányoktól és más kártevőktől. Valójában a magok csírázása nagyon sokáig tarthat, akár 18 hónapig is eltarthat a csírázás.
Miután a hajtások megjelentek, és elég nagyok ahhoz, hogy önmagukat kezeljék, vegye őket egyenként, és tegye külön edényekbe. Az első télen a fagy elleni védelem érdekében a növényeket üvegházban kell termeszteni.
A növényeket a következő tavasszal vagy késő nyár folyamán ültethetjük állandó helyükre a szabadba. A bogáncsot a bokor dugványaiból lehet kinevelni júliusban és augusztusban, cserépbe ültetve. Az érett és erőteljes növényekből származó puha fa tavasszal vagy nyár elején kivágható és cserépbe ültethető. A réteget vagy a rétegezést tavasszal újra el lehet végezni.
A bogáncs értékes minősége, hogy ez a cserje ellenáll a tengeri viszonyoknak, és gyors növekedési és terjeszkedési potenciállal rendelkezik. Ha a tövisbokrokból készült kerítések megmaradnak, képesek ellenállni a zord időjárási körülményeknek. Az ilyen cserjék kerítése azonban a téli hónapokban csupasz ágakkal áll a bokor lehulló levelei miatt.
A tövis gyorsan újjáéled, még akkor is, ha az erdőtüzek gyors terjedése megsemmisítette vagy megsemmisítette. Ez a cserje lehetővé teszi, hogy a másodlagos hajtások a talajból növekedjenek és gyorsan regenerálódjanak, hogy sűrű bokrfalat hozzanak létre. Ellenkező esetben a töviseket a gombák figyelemre méltó módon továbbra sem befolyásolják.
A bogáncs gyűjtése és tárolása
A bogáncs gyümölcsét, levelét, virágát használják a manipulációk gyógyítására. A virágokat áprilistól májusig virágzás közben szedjük. A gyógynövényeket száraz, szellőztetett száraz helyiségekben vagy istállók alatt szárítják, vékony rétegben terjesztve. A legjobb eredményeket akkor érjük el, ha kemencében szárítjuk, legfeljebb 45 fokos hőmérsékleten. A szárított virágok fehérek vagy krémszínűek, halvány jellegzetes szagúak és kissé keserű ízűek.
A gyümölcsöket ősszel, októberben és novemberben szüretelik. Árnyékban vagy akár 70 fokos hőmérsékletű kemencében szárítják. A szárított gyümölcsök sötétkék, szagtalanok és savanyú összehúzó ízűek. A gyógynövényeket szedés után legfeljebb 5-6 órán át szárítják. A szárítás végén a friss gyógynövényből már gyógyszer lett, amely tartós gyógyászati alapanyag.
Megfelelő szárítás esetén a hatóanyagok megmaradnak a gyógyszerben, mivel nem válik feketévé és nem erjed. Ezenkívül a szárítás során figyelembe kell venni a hatóanyagok jellegét. A szárítást gyorsan és jó szellőzés mellett kell elvégezni. A lassú száradás a növények rothadásához, a szellőzés nélküli gyors száradáshoz - a bennük lévő hatóanyagok lebomlásához és gyógyító hatásuk elvesztéséhez vezet.
A bogáncs előnyei
A bogáncs szinte minden része hasznos és felhasználható gyógyításra. Ennek a cserje leveleinek, virágainak, gyümölcseinek és még kérgének is van tisztító, feszesítő, tisztító, izzító, hashajtó, fertőtlenítő és vizelethajtó hatása, és nagyon hasznosak a gyomor számára. A bogáncs virágaiból készült tea biztonságos és biztonságos tisztítószer a gyomor számára, ugyanakkor növeli az étvágyat.
A gyógyítók és a szakemberek bogáncs teát írnak fel kisebb epehólyag-problémák, bőrpanaszok, hurut, kőalakzatok és gyomorgörcsök kezelésére. Rendkívül hatékony a gyermekek hasmenése és a veseproblémák kezelésében is.
A gyümölcse a tövis fagyasztott állapotban összegyűjtve általában kellemesebb enni. A gyümölcsből kivont gyümölcslé, valamint maguk a bogáncs gyümölcsei hasznosak a száj, az íny és a torok duzzadásának és irritációjának kezelésében. Másrészt ennek a cserjének a kérgéből készített főzet segít csökkenteni a lázat.
Úgy tűnik azonban, hogy a tüskebokor virágainak van a legtöbb terápiás és gyógyító értéke. A gyógynövényes szakemberek és szakemberek hagyományosan számos gyógyító tulajdonságot tulajdonítanak, például köptető, vizelethajtó, gyengéd hashajtó és izzasztó hatásúak a bogáncsvirágoknak.
A tövis ide tartozik az amigdalin (keserű cianogén glükozid, általában sárgabarackból és szilva kövekből származik) és a prunazin (a Prunus nemzetség különféle növényeiben található kristályos cianogén glükozid), amelyek alkotórészei vízben lebomlanak és hidrogén-cianidot képeznek. Rendkívül mérgező anyag, de kis adagokban vegyítve kémiailag javítja a légzést, javítja az emésztést, valamint egészség- és boldogságérzetet is okoz.
A bogáncs kérge különféle gyógyászati célokra is felhasználható. Például nemcsak a természetes tannin kiváló forrása, hanem széles körben használják a tinta előállításához is. Amikor a bogáncs kérgét lúgos környezetben forraljuk fel, sárga színt kapunk. Még a bogáncs éretlen gyümölcseiből kivont levet is használják az alátétek a ruhák jelölésére, mivel nehezen törölhető.
Az érett gyümölcs lágyrészeit (húsos részét) vagy pépét kozmetikai célokra, például feszesítő arcmaszkok készítésére használják. Másrészt a bokor zöld leveleiből zöld színezéket készítenek, míg a gyümölcsből olyan színezéket lehet előállítani, amelynek árnyalata a mélyszürkétől a zöldig változik.
A bogáncsbokrok szára olyan erős, hogy általában esztergagépek (esztergagépek), kerti szerszámok, gereblye vagy kapa fogainak és más hasonló elemek gyártásához használják őket. A tövis egyenes ágait vesszők előállítására használják, és összefonódó és vonzó formájuk miatt rendkívül értékesek ehhez a felhasználáshoz.
Népi orvoslás bogáncs
A virágok infúziója tüske hashajtóként és vízhajtóként működik. Székrekedés, gyomor- és bélfájdalom, neuralgia, vese- és hólyaggyulladás, albumin, aranyér, leukorrhea és mások esetén alkalmazzák.
Erre a célra 2 evőkanál virágot 1 órán át 400 ml forrásban lévő vízben áztatunk. Az infúziót szűrjük, és naponta háromszor 100 ml-t igyunk étkezés előtt. Két evőkanál gyümölcsöt 10 percig forralunk 500 ml vízben. A főzetet leszűrjük, és naponta háromszor 100 ml-t igyunk étkezés előtt.
A bogáncs gyümölcsét összehúzó szerként fogyasztják hasmenés, valamint gyomorfekély, emésztési zavarok, légszomj esetén.
Tövisektől árt
Mint korábban említettük, a bogáncsban található egyes vegyi anyagok által képzett HCN vagy hidrogén-cianid (más néven hidrogén-cianid vagy hidrogén-cianid) nagyon erős méreg, és a bokorból készült gyógyszereket nem mindig szabad belsőleg bevenni.
Még a P. larocerasusból készített cseresznye-oldat is, amely hasznos a légzés stimulálására, tartalmazhat HCN-t. Ezért különösen óvatosnak kell lennie az abból készült gyógyszerek használatakor tüske vagy annak részei. Ezt mindig szakképzett orvos felügyelete mellett kell elvégezni.
